"Legtöbben Szatmárról, de sok barátunk csatlakozott Nagykárolyból, Nagyváradról, Kolozsvárról, Nagybányáról, Gyergyóból, Marosvásárhelyről, Magyarországról.
Péntek délután 20 kerékpáros vágott neki a 64km-es útnak, mivel a méhteleki református lelkész még péntek reggel felhívott, hogy tudja, hogy megyünk a Tiszára és ő vendégül szeretne minket látni. Erre a szívélyes vendéglátásra nem mondhattunk nemet, úgyhogy bevállaltuk azt a 68 km-es kerülőt Méhtelek fele. Meg is érte, mert Dávid és kedves családja kitett magáért, az elemózsián kívül, a templomban elmesélte a település rövid történetét és áldást kért további utunkra és a hétvégi evezésünkre.
Este 8 óra körül értünk a Szatmárcsekei Tisza-parti kempingbe (a Nagykárolyi tekergők mivel már reggel elindultak, ők kora délután a táborban voltak), ahol már az autósok java része felhúzta sátrait és régi ismerősök egymással versenyezve kínálgatták egymást az otthonról hozott finomságokkal.
Szombaton reggel 10 órára jött értünk a két busz, ami felvitt a hármas határ közelében lévő Tiszabecsre, itt csapatokra osztva, csapatonként 4-5 hajóval tettük meg az aznapi 25km-nyi folyókilométert. Utunk folyamán többször kikötöttünk, megpihenni, fürödni, enni-inni. Máskor több kenuval összekapaszkodtunk és engedtük, hogy csak vigyen a víz.
Délután 17 óra körül már az összes kenu a Szatmárcsekei homokparton volt felfordítva, várva a másnapi továbbhaladást. Este 19 órára töltött káposzta volt rendelve a kempingbe. Az esti tábori élet beszélgetésekkel, tábortűzzel, gyerekeknek diavetítéssel telt, de sorolhatnám még.
Vasárnap a reggeli tisztálkodást, evést, szedelőzködést követően leballagtunk evezőinkkel a Tisza-partra, ahol elkészítettük az elmaradhatatlan csoportképet, és irány Tivadar. 14 kilométert kellett “csak” evezzünk és meg is érkeztünk. A tivadari szabadstrandon kikötöttünk, volt aki hamarabb. Nekik még főtt ételt is volt idejük enni, hisz fél 3-ra már jöttek a buszok értünk, hogy visszarepítsenek a Szatmárcsekei táborunkba.
A kempingben szedelőzködést, sátorbontást és búcsúzkodást követően mindenki elindult haza. Ki autóval, ki drótszamaran, volt kiknek több 100 kilométert kellett megtenni, de hál’ Istennek mindenki szerencsésen hazaért.
Egy szó mint száz, idén is jó társaság gyűlt össze, jó időt fogtunk ki és jól éreztük magunkat.
U.i: – legközelebbi EKE-s kirándulás: szeptember 6-8-án Pádis.